Nagykőrös

Az elmúlt hétvégén Nagykőrösön jártunk. Mindkét nap, csak más más helyet próbáltunk ki. Mondi Móni, Maya gazdija volt a házigazdánk, hiszen ő ismeri igazán a terepet. Első nap egy gyönyörű, őszi erdőben jártunk, Pálfáján.

Boldog :-)

A kuyták rohantak, csörtettek végig az erdőn. Előttünk eltűntek és mögöttünk bukkantak fel. Connor egyfolytában bepörgött, azaz farokbehúzva szaladt. Recsegtek az ágak, zizegtek a levelek. Fantasztikus volt látni ezt a felszabadulást.

Az ebéd tálalva...

Egyáltalán nem gyakoroltunka behíváson kívül semmit, ennek a kiruccanásnak nem ez volt a célja, a behívással viszont nem adódtak gondot.

Másnap, azaz vasárnap megint Nagykőrös volt az úticél, csak most a "gátra" mentünk. Ez a terület végeláthatatlan hosszú mezőből áll, bizonyos szakaszokon nyárfasorral szegélyezve. Adódott lehetőség egy kis fürdésre, fissen ásott csatorna akadt ugyanis az utunkba. Kutyák nem nagyon értették, hogy mi is ez, túl keskeny volt és hosszú. Éppen ennek volt köszönhető, hogy Connor inkább átugrált fölötte, minthogy belement volna.

Megizzadtunk érte...

Rengeteget sétáltunk, közben jót beszélgettünk, jókat nevettünk. Készült egy pár kép, ezeket a galériában megnézheted!

Maya és Connor

Visszafelé összetűztük a bajúszt Connorral. A kocsihoz tartva, valami nagyon érdekesnek ígérkező szagot fogtak az ebek. Kb 500m-re elszaladtak, Zara és Maya behívásra odamentek, Connor viszont a füle botját sem mozdította. Nahát én meg nem könyörgök neki, odamentem és gyorsan, határozottan "megvitattuk" a történteket és levontuk a tanulságot. Onnantől kezdve Connor olyan, de olyan lábmunkát produkált, mint még életében soha. Fantasztikus volt. Úgy néz ki, de nem akarom elkiabálni, hogy megtaláltam a kulcsot az ebhez ;-)

Távolban ültetés

Köszönjük a jó társaságot, az utaztatást és a lehetőséget. Valamint köszönet Timcsinek, hogy rendbentartja a honlapot és elviseli az időnként rázúdított tennivalókat!