Bájsziköl, bájsziköl...:-)

Hétköznaponként sokat sétálunk mostanában. Főleg a pórázas sétára helyezzük a hangsúlyt. Körülbelül másfél, két hónapja kezdtünk újabb és újabb helyekre sétálni. Lehetőleg hosszabb sétákat teszünk. Vasútparkba, kiserdőbe, városközpontba és amerre csak lehet jön velem Connor. A sétás rituálékat nekem kell igazán begyakorolni, mert a következetesség sajnos még nem a legnagyobb erősségem, de dolgozom az ügyön.

Két dilinyós

Csaba módszerét használva lényegesen sokat javult a lábmunka, persze ehhez a megfelelő állapotba kell kerülnünk, mármint nekem és Connornak is...mert van hogy elgurul a gyógyszer (mindkét részről) :-)

Komoly fejszerkezet :-)

Már jóideje tervezem, hogy megtanítom Connor bicikli mellett futni. Tegnap itt volt Gabesz biciklije (az enyém "reparálás" alatt) és az esti sétánál, kipattant a szikra a fejemből, hogy itt az alkalom.

Meglepő volt számomra, hogy milyen gyorsan és egyszerűen ment a dolog, pedig elég komoly fenntartásaim voltak. 10 méter után már simán biciklizhettem, Connor pedig boldogan kocogott majd futott a bicikli mellett. Úgyhogy éljen, éljen, tudunk biciklizni!!! Remélem minél elöbb harcra kész lesz a bicajom és kezdődhet a menet :-) Persze először szigorúan esténként, kevés inger és ember mellett rójuk majd a köröket.

A hét képe :-D

WT

Szeptember 19-én, Fülöpszálláson jártunk, a HRK által szervezett Working Teszten. Persze csak nézőként. Móni, Gabesz és én.

A terep, ahol újra gyerekek lehettünk :-)))

Nagyon jó élmény volt, igazán élveztük. Az idő nem volt túl kegyes hozzánk, de kitartottunk, jól éreztük magunkat és izgultunk a résztvevőkért. Fantasztikus kutyákat láthattunk, briliáns megoldásokat. Lenyűgöző élmény volt és nagyon sokat tanulhattunk belőle.

Zsuzsa és Boó

Ezúton is gratulálok az összes indulónak, hiszen már az is nagy dolog, hogy egy ilyen szintü versenyen résztvesznek, főleg, hogy nem éppen egyszerű feladatokat állítottak össze a bírók. Részletes eredményekről ITT olvashattok.

S osztály (a képről Adu hiányzik ő éppen "bevetésen")

Volt szerencsénk megdögönyözni Borát, aki egy szeretetgombóc. Felugrott az ölünkbe és osztotta a puszikat az arcunkra, bekapta az állunkat...nagyon kedves és barátságok kutyus, reméljük idővel beválltja a hozzá fűzött reményeket :-)

Bora, aki "érzi" a kamerát

Kattintgattunk pár képet:

Móni képei

Az én képeim

Egyik kedvenc (sajnos a nevét nem tudom)

Köszönöm a lehetőséget Móninak, hogy eljuthattunk ide, hogy eszébejutottunk. Valamint köszönjük a szervezőknek, hogy végre a mi környékünkre is szerveztek programot és nem kellett több száz km-t utazni, reméljük ezt a jó szokásukat jövőre is megtartják :-)