3 nap után...

Szokták mondani, minden csoda három napig tart. Kijelenthetem a mi csodánk, már túlélte a három napot és Connor ma is szinte tökéletesen tette a dolgát.

Másfélévesen megtaláltam a kulcsot hozzá, és ő eldöntötte, hogy ha már ennyit vesződök vele és ennyi mindent megteszek érte, talán elkezd rendeltetésszerűen működni nekem...és ettől én határtalanul boldog vagyok:-)

Látom, hogy mielőtt bármi olyat próbál tenni, ami ellenkezik az általam kiadott parancsnak és amit eddig rezzenéstelenül megtett, most jó alaposan átgondolja és úgy dönt eleget tesz a kérésemnek.

Ma megint erdőben jártunk.

Nora sokat nőtt és tanult. Gyakorolják a lábmunkát, a maradot és a behívást, persze nem leterhelve a picurt. Nagyon ügyes, annyira tudja, hogy mi a dolga, figyel, sasol és tanul. Öröm vele dolgozni. Vagyis gondolom, hogy Gabesznak öröm vele dolgozni, mert nézni nagyon jó :-)

Zara ügyes, okos. Tőle már megszokhattuk ezt. Úgy teszi a dolgát, ahogy azt kell. Irányba küldést hibátlanul, egy apró eltántorodás nélkül csinálja, keres, apportozik, ül, fekszik bejön, távolban ül, fekszik...szuper párost alkotnak Timcsivel és rengeteget melóznak, azon, hogy ez így menjen.

Kettős jelölés, irányított elhozás, lábmunka, és fegyelmező. Ez volt a terítéken nekünk. Nyúlszőrös dummy-t valamiért, szerencsére sokkal jobban megfogja, mint a simát, mármint helyesen fogja. Volt két vizi elhozása is, az elsőt sikerült a legnagyobb nád, közepébe dobnom (pedig nyílt vízre szántam), de egyből tudta, hogy hol keresse, pillanatokon belül behozta, a másikat már sikerült nyílt vízre dobnom ezért szintén repesztett. Csodás. Csak az tudja, hogy ez nekünk mekkora változás, aki rendszeresen lát minket, látja, hogy mit művelt Connor eddig és mit művel most. Remélem hamarosan tudunk megint nagyobb falkában gyakorolni és akkor Connor tenyésztője, Márti is meggyőződhet róla, hogy milyen jól haladunk.

Nyúlszőrössel

Rengeteg javítani való van még, ami most hírtelen eszembe jut: dummy fogás, stabilitás pl a maradnál. Nyugalom és türelem, ugyanis néha nyüszög amikor nem ő mehet (ez mondjuk inkább a vizi elhozásoknál jellemző). Távolban ültetés és fektetés még kidolgozás alatt, a feladatot érti, csak nem egyből teszi le a hátsóját, hanem lelassul és utána szépen leül vagy lefekszik ha arra kapja a sípjelet.

Hát igen...:-)

De annyira, annyira jól "dolgozott" a héten. Úgy gondolom ez a másfél év kettőnk életében hatalmas vízválasztó. Boldog vagyok, látom, hogy volt értelme eddig szenvedni, dolgozni, harcolni...és ez még csak egy kis lépés, most ismét lendületet kaptam (már éppen itt volt az ideje ;-) ). Köszönöm az eddigi sok tanácsot, amikből tudtam táplálkozni és a lehetőséget, hogy eljuthattam rengeteg helyre, hogy gyakorolhattam és hogy fejlődhettem Laurának, Mártinak, Timcsinek, Enikőnek és Connornak! Remélem ezután is számíthatok rátok, mert ez még csak egy lépcsőfok. Tudom ez most olyan érzelgősnek és sokak számára érthetetlennek tűnik egy ilyen "apróság" miatt, de nekem ez rengeteget jelent, hogy vérge működünk! Nincs más hátra csak előre!!!!

Hármasfogat :-)

1.5

3hetesen

Ma Connor másfél éves nagyfiú lett. Még mindíg úgy gondolom, hogy ő életem legjobb döntése. Egy percre sem teher, egy pillanatra sem szomorúság. Fantasztikus lény, elmondani nem lehet mindazt a dolgot, amit vele kapcsolatban érzek, ha rá gondolok!

8 hetesen

Most

"A kutya éppen némaságával válik mindennél értékesebbé: társaságában az ember rátalál a lelki békére, ahol a szavak elveszítik minden jelentőségüket."A nyugalom ezen pillanatai szerintem a kutya számára legalább ennyire fontosak,amikor szemében tükröződő odaadó lelkével megérzi, hogy a gondolataid valóban körülötte forognak." John Galsworthy

Megcsillant valami...reménysugár?!

Tegnap a csalánosi erdőben voltunk. Elmentünk a dombhoz, ahol kicsit erősítettük az ebeket, le és fel szaladgálással. Nora persze óvatos duhaj volt, ő még nem bírja tartani a tempót, de ez így van rendjén.

Vágta

Aztán elkezdtünk egy kicsit gyakorolni. Dombon átdobtuk a dummy-t így a kutyák nem látták az esés helyét. Egyszer Zara ment érte, egyszer pedig Connor. Annyira szép behozásokat csinált, hogy azt sem tudtam hova legyek örömömben. a dummy fogás néha elég gyatra, de bárcsak ott tartanánk, hogy ez számítana a legnagyobb hibának. De ebben az apportozásban csak ez a kicsi hiba volt. A többi tökéletesen ment.

Koncentrálnak

Volt, hogy átdobtam a zsinóros lasztijukat, de csak játék volt, nem feladat. Viszont valahogy elvesztették szemelől, így nem hozták be. Felmentünk a dombtetőre, behívtuk a kutyákat. Connort előreküldtem, mutatva az irányt, amerre a labda volt. Egy darabig jól tartotta az irányt, de aztán lekanyarodott. Leültettem síppal, aztán mutattam az irányt, hogy merre induljon, és láss csodát arra ment és behozta és szuper volt! El sem hittem. Lábmunka egyre jobb. Póráz nélkül gyakorolunk, és figyel és csinálja és lábnál van, sőt már sípra is egyre jobban működik.

Átadás

Végre egy olyan nap, amikor felhőtlenül és úgy távozhattam a gyakorlásból, hogy úgy érzem van remény, sőt kifejezetten csillogott valami...lehet, hogy ez már reménysugár...:-)

Játék

Nagykőrös

Az elmúlt hétvégén Nagykőrösön jártunk. Mindkét nap, csak más más helyet próbáltunk ki. Mondi Móni, Maya gazdija volt a házigazdánk, hiszen ő ismeri igazán a terepet. Első nap egy gyönyörű, őszi erdőben jártunk, Pálfáján.

Boldog :-)

A kuyták rohantak, csörtettek végig az erdőn. Előttünk eltűntek és mögöttünk bukkantak fel. Connor egyfolytában bepörgött, azaz farokbehúzva szaladt. Recsegtek az ágak, zizegtek a levelek. Fantasztikus volt látni ezt a felszabadulást.

Az ebéd tálalva...

Egyáltalán nem gyakoroltunka behíváson kívül semmit, ennek a kiruccanásnak nem ez volt a célja, a behívással viszont nem adódtak gondot.

Másnap, azaz vasárnap megint Nagykőrös volt az úticél, csak most a "gátra" mentünk. Ez a terület végeláthatatlan hosszú mezőből áll, bizonyos szakaszokon nyárfasorral szegélyezve. Adódott lehetőség egy kis fürdésre, fissen ásott csatorna akadt ugyanis az utunkba. Kutyák nem nagyon értették, hogy mi is ez, túl keskeny volt és hosszú. Éppen ennek volt köszönhető, hogy Connor inkább átugrált fölötte, minthogy belement volna.

Megizzadtunk érte...

Rengeteget sétáltunk, közben jót beszélgettünk, jókat nevettünk. Készült egy pár kép, ezeket a galériában megnézheted!

Maya és Connor

Visszafelé összetűztük a bajúszt Connorral. A kocsihoz tartva, valami nagyon érdekesnek ígérkező szagot fogtak az ebek. Kb 500m-re elszaladtak, Zara és Maya behívásra odamentek, Connor viszont a füle botját sem mozdította. Nahát én meg nem könyörgök neki, odamentem és gyorsan, határozottan "megvitattuk" a történteket és levontuk a tanulságot. Onnantől kezdve Connor olyan, de olyan lábmunkát produkált, mint még életében soha. Fantasztikus volt. Úgy néz ki, de nem akarom elkiabálni, hogy megtaláltam a kulcsot az ebhez ;-)

Távolban ültetés

Köszönjük a jó társaságot, az utaztatást és a lehetőséget. Valamint köszönet Timcsinek, hogy rendbentartja a honlapot és elviseli az időnként rázúdított tennivalókat!

Mező

Egyik hétvégén visszatértünk régi, el nem feledett, de mégsem látogatott helyünkre a mezőre. Ez egy hatalmas füves, nyulas placc.

Most már nem kettesben, hanem hármasban suhanhattak a kutyák, velünk tartott Nora is. Ő mostmár kötelező kiegészítője a sétáinknak. Nagyon jól érezték magukat az ebek és persze mi is jókat sétáltunk. Megpróbálkoztunk egy kis gyakorlással. Zarának remekül sikerült a nádasból (ugyanis van egy kiszáradt csatorna a mezőn), tökéletes behozást csinálnia. Connornak nem sikerült ugyanez a művelet, de most ezt nem részletezném :-)

Zara apport

Az óriás és a törpe :-)

Gondoljuk át: ki si a törpe??? :-D

Fácán..:-)

Mostanában megint elmaradtam.

Röviden: sokat kutyáztunk, a szokásos felállásban Zara, Connor és mostmár Nora is. Az apportozást hanyagoltam egy pár napja, inkább a lábmunkára gyúrtunk rá. Gyakoroljuk a sípra távolban ültetést és a lábmunkánkon még jócskán van mit csiszolni:-)

Zara koncentrál

Ma Timcsi izgatottan hívott fel: "Van fácán!!!" Kapva kaptam az alkalmon, ha már ennyire ügyes, hogy szerzett és még fel is ajánlja, hogy gyakoroljunk mi is, naná hogy ott a helyünk. Munkából rohanva találka, aztán irány az erdő.

Zara

Zara első perctől kezdve ügyes volt, a fogást kellett megtapasztalnia, utána minden simán ment.

Connor az elején nagyon megijesztett. Azt tudtam, hogy nincs gond a vad felvételével mert már volt a szájában és első alkalommal is egyből felvette a nyuszit és a madarat is. Hanem a drága úgy döntött, hogy ha a földről veszi fel a fácánt akkor azt egy kicsit megtépi, rázza. Szerencsére gyorsan sikerült korrigálnom ezt a hibát. Utána rövid távon apportoztuk, de helyesen átadta és nem volt gond.

Apport

Kihúztam egy kezdetleges vonszalékot, gondolván próba szerencse, kíváncsiak voltunk mit kezdenek vele a kutyák. A kihelyezést sem látták, addig "elbújtak" a bokorban. Meglepő mondom mindkét kutya ügyes volt, értették, hogy mit kérünk tőlük és mindketten beapportozták a madarat. Persze nem volt tökéletes a dolog de jó volt látni, hogy nem lesz ezzel nagy gond. Azóta utána olvastam a pontos vonszalék kihelyezésről, és a helyes végrehajtásról.

Fácánnal:-)

Reméljük lesz szerencsénk mostanában ismét madárral gyakorolni. Köszönjük a lehetőséget, nagyon hasznos délután volt a mai!

Átadás előtt