2009. november 28., szombat

3 nap után...

Szokták mondani, minden csoda három napig tart. Kijelenthetem a mi csodánk, már túlélte a három napot és Connor ma is szinte tökéletesen tette a dolgát.
Másfélévesen megtaláltam a kulcsot hozzá, és ő eldöntötte, hogy ha már ennyit vesződök vele és ennyi mindent megteszek érte, talán elkezd rendeltetésszerűen működni nekem...és ettől én határtalanul boldog vagyok:-)

Látom, hogy mielőtt bármi olyat próbál tenni, ami ellenkezik az általam kiadott parancsnak és amit eddig rezzenéstelenül megtett, most jó alaposan átgondolja és úgy dönt eleget tesz a kérésemnek.

Ma megint erdőben jártunk.
Nora sokat nőtt és tanult. Gyakorolják a lábmunkát, a maradot és a behívást, persze nem leterhelve a picurt. Nagyon ügyes, annyira tudja, hogy mi a dolga, figyel, sasol és tanul. Öröm vele dolgozni. Vagyis gondolom, hogy Gabesznak öröm vele dolgozni, mert nézni nagyon jó :-)


Zara ügyes, okos. Tőle már megszokhattuk ezt. Úgy teszi a dolgát, ahogy azt kell. Irányba küldést hibátlanul, egy apró eltántorodás nélkül csinálja, keres, apportozik, ül, fekszik bejön, távolban ül, fekszik...szuper párost alkotnak Timcsivel és rengeteget melóznak, azon, hogy ez így menjen.

Kettős jelölés, irányított elhozás, lábmunka, és fegyelmező. Ez volt a terítéken nekünk. Nyúlszőrös dummy-t valamiért, szerencsére sokkal jobban megfogja, mint a simát, mármint helyesen fogja. Volt két vizi elhozása is, az elsőt sikerült a legnagyobb nád, közepébe dobnom (pedig nyílt vízre szántam), de egyből tudta, hogy hol keresse, pillanatokon belül behozta, a másikat már sikerült nyílt vízre dobnom ezért szintén repesztett. Csodás. Csak az tudja, hogy ez nekünk mekkora változás, aki rendszeresen lát minket, látja, hogy mit művelt Connor eddig és mit művel most. Remélem hamarosan tudunk megint nagyobb falkában gyakorolni és akkor Connor tenyésztője, Márti is meggyőződhet róla, hogy milyen jól haladunk.


Nyúlszőrössel

Rengeteg javítani való van még, ami most hírtelen eszembe jut: dummy fogás, stabilitás pl a maradnál. Nyugalom és türelem, ugyanis néha nyüszög amikor nem ő mehet (ez mondjuk inkább a vizi elhozásoknál jellemző). Távolban ültetés és fektetés még kidolgozás alatt, a feladatot érti, csak nem egyből teszi le a hátsóját, hanem lelassul és utána szépen leül vagy lefekszik ha arra kapja a sípjelet.


Hát igen...:-)

De annyira, annyira jól "dolgozott" a héten. Úgy gondolom ez a másfél év kettőnk életében hatalmas vízválasztó. Boldog vagyok, látom, hogy volt értelme eddig szenvedni, dolgozni, harcolni...és ez még csak egy kis lépés, most ismét lendületet kaptam (már éppen itt volt az ideje ;-) ). Köszönöm az eddigi sok tanácsot, amikből tudtam táplálkozni és a lehetőséget, hogy eljuthattam rengeteg helyre, hogy gyakorolhattam és hogy fejlődhettem Laurának, Mártinak, Timcsinek, Enikőnek és Connornak! Remélem ezután is számíthatok rátok, mert ez még csak egy lépcsőfok. Tudom ez most olyan érzelgősnek és sokak számára érthetetlennek tűnik egy ilyen "apróság" miatt, de nekem ez rengeteget jelent, hogy vérge működünk! Nincs más hátra csak előre!!!!

Hármasfogat :-)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése