B.Ú.É.K!

Minden kedves ismerősünknek, barátunknak és olvasónknak szeretetben, egészségben, sikerekben gazdag, boldog új évet kívánunk!

Judit és Connor

Ismét egy pocsolya..:)

Ma csalánosi erdő. Ebekben az őrület lángja égett, de szerencsére ott tombolhatnak:-)

Elmentünk sétálni egy kicsit. Utunkat sok pocsolya keresztezte, Connor bele-bele szagolt, de szerencsére elkerülte őket. Itt már meg is lepődtem, miért nem kerül közelebbi viszonyba egy általa oly annyira szeretett tócsával.

Na de minden csoda három napig tart, jelen esetben három percig. Láttam én, hogy nagyon tüzetesen szemléli az egyik, elég hosszan elnyúló tócsát. Le, fel járkált benne, élvezte, hogy tocsog a talpa alatt. Olyan, mint egy nagy gyerek..:-) Aztán nekifutásból szaladgált, még mindig ugyanabba a tócsába. És szépen lassan belefeküdt. Onnan vigyorgott rám. Én meg úgy vagyok ezekkel, hogy mindig hagyom neki. Örülök, ha örül és jókat mosolygok rajta. Imádnivaló volt, ahogy felállt megrázta magát, lépkedett oda-vissza a pocsolyában és ismét belefeküdt...hihetetlen egy ebzet :-)

A történet képekben:

Egy nyulat is észrevettem, de szerencsére csak én, így nem lett nagy nyargalászás a mezőn. Jókat hancúzoztak és kellőképpen kifáradtak :-)
Képek a galériában.

Négyecskén...

Ma, mint már írtam ezelőtt, találkoztunk Mónival és Mayával. Csatlakoztak hozzánk és együtt kimentünk az erdőbe.

Életkép

Mi kicsit korán indultunk így egy bevásárlóközpont parkolójában vártuk be Móniékat. Addig a három kutyával lábmunkát gyakoroltunk. Szerencsére alig volt autó, úgyhogy elég nagy területünk volt.

Két kutya, egy labda :-)

Erdőben kutyák örömködtek egymásnak. Gyakoroltunk kicsit, Connor mindent tökéletesen végrehajtott(ki érti ezt...) :-)

Ha harc, hát legyen harc...

Sokat beszélgettünk, jókat mosolyogtunk magunkon és az ebeken is. Volt gödör ásás, labda dobálás, botozás, bírkózás...

Connor megpihen a gödörben

Labdázás

Connor egész nap "feszített", olyan beállásokat produkált, hogy összetenném a kezeimet, ha egyszer kiállításon produkálna ilyet! :-)

Képek a galériában (Négy muskétás)

Dér

Hétvégén és ma is a csalánosi erdőben voltunk Timcsivel, Gabesszal és a három ebbel. Szerencsére jó időt fogtunk ki, így elég sokáig tudunk maradni, úgy hogy az még kellemes legyen. Ebek a szokásos köröket futják, játszanak, kergetőznek, labdáznak, bírkóznak egymás után bepörögnek, felfedeznek.

Pár perces gyakorlásokat iktatunk be napjainkba. Ezzel próbáljuk a kutyák agyát lefárasztani, hogy ne csak fizikailag fáradjanak ki.

Ma gyönyörű látvány fogadott minket, ahogy kikanyarodtunk a mezőre. Az erész rét deres volt, tiszta fehér volt minden, a reggeli napfény megcsillant a füvön és szivárványszínű csillámokat szórt mindenfelé. Csodaszép volt, hát igen, ilyet is csak a természet tud produkálni...

Nem tudom mi lehetett az erdő szélén végighúzva vagy szétszórva, de Connor eszét vesztve szaglászott, ásott. Szerencsére nem talált semmi konkrétumot, de elég idegesítő volt, hogy teljesen kikapcsolt és csak ez létezett számára. Persze időről, időre megszakítottam ezt, mert hát nem volt túl megnyugtató a dolog, főleg, hogy a füle botját sem mozdította semmire. De megoldottuk ezt is, mint oly sok problémát már eddig.

Holnap jön Mondi Móni és Maya, így ismét többen tudunk kutyázni egy nagyot.

Hull a hó, hull a hó mesebeli álom...

Pár nappal ezelőtt, havas erdőbe mentünk sétálni. Mikor kiértünk elkezdett esni (néha, néha szakadni) a hó. Alapjáraton szeretek Connorral sétálni, nagyon jól ki tudja kapcsolni az embert, de eddig ez volt a legjobb séta számomra.

Elengedtük Zarát és Connort, ők önfeledten rohantak be az erdőbe, eltűntek pár percre, aztán megmutatták magukat majd vágtattak tovább. Mi ösvényeken sétáltun. Minden hófehér volt, esett a hó, nyugalom áradt az egész helyből. Fantasztikusan megnyugtatott, ellazított ez a pár perc, azóta is boldogan gondolok erre vissza. Remélem ezen a télen még lesz részünk hasonlóban.

Pár kép a havas sétáról:

Micsoda szín....

Öröm

Felfedező

Vigyori

-Zara csak nem havat ettél? -Uh lehet, hogy lebuktam?!

Ketten

Mikulás

Tudom...tudom már mikor volt Mikulás....

Mikis hétvégén elautókáztunk Mónihoz és Mayához. Megint a gátnál találkoztunk, onnan indult a szokásos sétánk. Gazdik gumicsizmában és Mikulássapkában vágtak neki a "bulinak".

Connor úgy kezdte, önmagát nem meghazudtolva, hogy kinézett magának egy tócsát. Belekortyolt, aztán úgy döntött meg is mártózik benne. Szépen meghempergett, minden szőrszála közé, jól bedörzsölte a sarat, aztán boldogan ugrándozott tovább. Sokat játszottak, szaladtak, még a csatorna vizében is kajtattak is kicsit.

Minimális gyakorlás is volt, ügyesek voltak az ebek. Aztán készült néhány mikulás sapkás kép, csoportkép és röpke 3-4 óra után elindultunk haza.

"Nyuszival..."

Nézzük, ahogy más dolgozik...

Tart...átadás előtt...