Thriller!

Elegem van. A ma esti kiruccanás a Csalánosi erdőbe maga volt a rémálom. Connort egyszerűen nem bírtam irányítani. Megsüketült, dacolt és direkt szivatott. Ma nagyon elkeseredtem.

Az egészből negyed óra volt, ami érdemlegesnek mondható, azt is egy rövid "beszélgetés" előzött meg a kutyámmal. De legalább utána számomra tökéletes lábmunkát csináltunk. Lábnál jött, fordult jobbra, balra, ült, feküdt, maradt és onnan simán behívható volt. Ennyi.

Itt még minden rendben volt

Ezek után jött a pokol számomra. Egyszercsak fogta magát és elszaladt, persze úgy hogy azért láttuk, hogy merre van. Se a hangomra, se a sípra nem reagált, még a füle botját sem mozdította. Gondoltam majd jól elkapom (nem kergettem csak próbáltam rá lecsapni). Ja persze az olyan egyszerű. A kutya, mint tudjuk nem hülye. Belefeküdt a tóba, olyan messzire, ahol ő még kényelmesen elvolt, csak a feje volt kinn, de tudta, hogy én nem megyek utána. Ekkor úgy döntöttünk Timcsiékkel, hogy elindulunk, ha hiányzom neki, majd jön. Jött is a megfelelő távolságban, aztán egyszer csak úgydöntött odajön hozzám. Pórázra vettem és irány haza.

A nap utolsó képe. Itt kezdődött a pokol.

Itthon megint fürdés. Ilyenkor nem samponnal fürdetem csak sima vízzel. Ma is rettentően nézett ki. Most talán látom rajta, tudja, hogy rosszat csinált, érzi rajtam. De terepen a megbánásnak halvány szikrája sem volt meg benne. Ma egy kicsit elegem lett és eléggé elkeseredtem. Ez egy jel, hogy más irányból kell megközelítenem a kutyám és a képzést, mert így nem fog menni. Úgyhogy holnapra erőt gyűjtök és kieszelek valamit.

A fürdés oka.