Nem értem

Tegnapi elkeseredésem még délelőtt meglátszott rajtam. De szerencsére sokan bíztattak, Laura és Timcsi is, és próbáltak tanácsokat adni.

Ma Timcsi és Zara meglepett minket egy 20m hosszú kötéllel, aminek nagyon örültem. Eredetileg úgy gondoltam, hogy nem ez lesz az én módszerem és még most sem vagyok benne biztos, hogy ez az. De már kipróbáltam mindenfélét. Lehet, hogy az én kutyámnál ez jön be. Hallottam véleményeket ellene és mellette is. Úgy döntöttem kipróbálom.

Sőt eszembe jutott, hogy hogyan tudnám fokozatossá tenni a dolgot. És a kötélből levágtam egy részt, amiből csináltam egy rövid retipórázt is.

Rövid póráz

A tervem a következő: a hosszúpórázt csak gyakorlásoknál használjuk. Amikor már jól mennek a dolgok a hosszú pórázon, áttérünk az ugyanolyan színű és anyagú retipórázra. Ebből a kutya még mindig tudni fogja, hogy most meló van. Ha a retin is tökéletes minden, akkor ebből az anyagból csinálok egy nyakörvszerű valamit. Ha munka van ezt teszem rá. Aztán ezt is szépen elhagyjuk. Ez egy jó hosszú folyamat lesz. Elméletben működik, a gyakorlat meg még hátra van :-)

Hosszú póráz

Este frőpóba volt. És itt jön, amit nem értek. Connor szinte tökéletesen dolgozott lábnál. Egyedül a jobbra kanyarodásnál kellett korrigálnom, a többi simán ment. Nem is kellett tettlegesen használnom a hosszú pórázt. Aztán elengedtem és kb 200m-ről is első sípra be tudtam hívni. A legbosszantóbb, abban amikor nem csinálja, hogy tudom, hogy tudja mit akarok, csak nincs kedve éppen végrehajtani, dacol. Ma viszont nagyon ügyes volt. Annyira hullámzó.

Tegnap egy hatalmasat ugrottunk vissza, sőt, pofára is estem, de ma egy lépést megint előre léptünk. Jó tudni, hogy azért sok embertől kapok és kérhetek is tanácsot, és vannak akik bíztatnak, amikor annyira elkeseredek, mint tegnap. Ma már boldogabban fekszem le. Köszönöm mindenkinek, és remélem máskor jobban tudom kezelni ezeket a dolgokat. Mert azt tudom, hogy valószínűleg nem ez volt az első ilyen eset. Fő az optimizmus és a nyugalom, "szúúúszáááá" :-)