Ma csalánosi erdő. Ebekben az őrület lángja égett, de szerencsére ott tombolhatnak:-)
Elmentünk sétálni egy kicsit. Utunkat sok pocsolya keresztezte, Connor bele-bele szagolt, de szerencsére elkerülte őket. Itt már meg is lepődtem, miért nem kerül közelebbi viszonyba egy általa oly annyira szeretett tócsával.
Na de minden csoda három napig tart, jelen esetben három percig. Láttam én, hogy nagyon tüzetesen szemléli az egyik, elég hosszan elnyúló tócsát. Le, fel járkált benne, élvezte, hogy tocsog a talpa alatt. Olyan, mint egy nagy gyerek..:-) Aztán nekifutásból szaladgált, még mindig ugyanabba a tócsába. És szépen lassan belefeküdt. Onnan vigyorgott rám. Én meg úgy vagyok ezekkel, hogy mindig hagyom neki. Örülök, ha örül és jókat mosolygok rajta. Imádnivaló volt, ahogy felállt megrázta magát, lépkedett oda-vissza a pocsolyában és ismét belefeküdt...hihetetlen egy ebzet :-)
A történet képekben:
Egy nyulat is észrevettem, de szerencsére csak én, így nem lett nagy nyargalászás a mezőn. Jókat hancúzoztak és kellőképpen kifáradtak :-)
Képek a galériában.
Képek a galériában.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése