De nem a mi esetünkben. Zara és Connor között nem lankad a láng. Bármennyi időt is töltenek egymástól távol, legyenek azok hetek vagy órák, mégis ugyanazzal a lendülettel tépik egymást mindig. Egy rossz morranás nincs kettejük között. Képesek egész reggel játszani, sosem unják meg a dolgot.
Súgok valamit!Szerintem a környék már rajtunk nevet, vagy éppen mindenki minket szid. Reggelente (5:30kor) találka a parkban. Connor meghallja az ébresztőórámat (ő a folyosón alszik), már hallom is hogy mormog, nyöszörög és csóvál az ajtóm előtt. Tudja, hogy itt az idő...indulhat a buli! Persze én már kevésbé vagyok lelkes a koránkelés miatt, főleg, hogy még sötétre ébredek.
Jajj ne csikizz már :-)Néha gyakorolunk is reggelente, dummyzunk, dobunk egy párat, de itt inkább a lemozgatásé és a hancúré a szerep, kárpótolva Connort, azért, hogy egy darabig napközben nélkülöznie kell (kaptam állást és hosszúzom, amíg betanulok).
Ilyen gyorsak...még a gép sem tudja lekapni őketTehát szép és rettentő hósszú, fárasztó napok ezek...
Bol-dog
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése