Szombaton délután Lauráéknál kötöttünk ki Fülöpházán. Kinn is aludtunk. Kivittük Grétit és Connort a közeli mezőre, át egy kis erdősávon. Kezdett már sötétedni, de még jól lehetett látni mindent.
Gyakoroltunk. Jól sikerült, és végre látják rajtunk a fejlődést, legalább is Laura azt mondta, hogy rengeteget haladtunk mióta utoljára látott minket. Fegyelmezőztünk is egy kicsit, csináltunk különböző gyakorlatokat, mindkét kutya ügyesen végrehajtotta őket. Aztán dobtunk dummyt, már elég sötét volt, de a kutyák jól jelöltek és tudták hova esett az apport, és persze be is hozták. Szuper volt.
Visszafelé induláskor vettük észre, hogy már nagyon besötétedett. Így Grétire támaszkodtunk, aki megmutatta nekünk, hogy hol van a csapás, amin keresztül el tudtunk jutni Lauráék házához.
Hajnalban Connor és Mili keltettek. Öröm volt a kopogó körmök hangjára ébredni valamint arra, ahogy Connor a labdát csipogtatja. Kaland az élet :-) Aztán azzal telt a következő pár órám, hogy Connort leszoktassam arról, hogy ha kizárom a kertbe, akkor felugorjon az ajtóra és ugasson. Kb 40szer, ha nem többször kellett "elbeszélgetnem" vele, a nevelés különböző eszközeit alkalmaztam nála, egyik sem bizonyult egyből hatásosnak, így kitartónak kellett lennem. Sikerült...nehezen, de sikerült. Úgyhogy ismét egy apró győzelem.
Később megfürdettem, aztán Laura megnyirbálta itt-ott. Szép lett:-)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése