Hétvége

Hétvégén nem mentünk semerre kirándulni, viszont annál többet voltunk lenn a parkban. Persze ez inkább reggelre korlátozódik, mivel a melegben szó szerint a kutyának sincs kedve kimenni.

Jelentem a mai napom befejeződött Connor gyógyszerkúrája, amit az allergia miatt szedett. Reméljük hosszútávú lesz és idén már nem okoz több fejtörést.

Visszatérve a hétvégére. Connor kezd ráébredni, hogy a labdázás nagyon jó móka. Szeret érte rohanni, imádja, ha dobom, de azt még jobban ha rúgom. Úgy veti magát utána, mint egy villám. Hihetelen milyen gyors és energikus a mozgása. A tartod is alakul, már egy csomószor tökéletes átadással adja oda a labdát vagy a dummyt.

Energiabomba :-)

Virslitréningünk még folyik, és egy darabig ez így is marad. Könnyen behívható sőt figyel rám, minden szavamra és nézi, hogy mikor merre közlekedek. Sípra tök jól reagál, sőt egész jól haladunk a sípra, bárhol ültetéssel. Azt nem bánom, hogy felémfordul és úgy ül le sőt ez külön jó is, mert így látom, hogy várja a következő utasítást. Persze a dolog még nem stabil, néha elindul felém és csak pár lépés után tudom leültetni, de alapjában véve jó úton járunk.

Vasárnap Emese (tesóm), is le jött velünk a délutáni sétára. Szerettem volna megmutatni neki a behívást síppal és megnézni, hogy Connor mennyire figyel rá. Jól kezdődött igazából Tesóm felfogta, hogy mi a sípjel :-)

Connor egyből fordult is és jött...kisebb gond, hogy elém ült le és nem tesóm elé. :-) Aztán megértette mi a dörgés. Igazából nem is bánom, ha csak rám hallgat tökéletesen. A lényeg, hogy alapjában tesóm és a család is tudja kezelni, de nekem megtegyen mindent amit kérek.

Sokat játszottunk, botoztunk. Ja igen az még hozzá tartozik a labdás történethez, hogy ha bot mellé esik le a labda, akkor az azért nagyobb kihívást jelent. Szerencsére ezt dummynál még nem tapasztaltam, remélem így is marad.

Megismerkedtünk egy foxi fiúcskával, a két kan annyira jót játszott, hogy öröm volt nézni. Remélem Connor ilyen kedves, barátságos és játékos kutya marad. Imádnivaló természete van!

A kis morci...hát nem félelmetes :-)