Tányércsörgés

Hétvégén hivatalosak voltunk bográcsozásra a vadaspark mellé. Ki is buszoztunk, ami simán megy már jóideje. Annyira meleg volt, hogy stikában levettem róla a szájkosarat. Féltem, hogy a nagy lihegésben megfullad. Szerencsére senki nem vette észre, vagy nem szólt :-)

Odaértünk mindenki megsimogatta, megörültek nekünk, pedig a társaság nagy részét nem is ismertük. Edinával, Gabesszel félrevonultunk, Connort elengedtük a közeli mezőn. Sétált, szimatolt és felfedezte a terepet. Mivel nagyon meleg volt ezért rövidesen árnyékba húzódtunk. Ezt nem más szolgáltatta, mint egy ezer éves, a vandál fiatalság által összefirkált és taposott, beton színpad és egy fal adta. Connor letelepedett és boldogan kémlelte a tájat, mi beszélgettünk.

Connor hűsöl :-)

Egyik pillanatban Connor felpattant és megrohamozta a bogrács körül gyülekező embereket. Ami elindította őt erre az útra és ezzel a tempóval, az nem más volt, mint a tányércsörgés. Itt aztán mindegy volt, hogy virsli van nálam, vagy ordítok vagy sípolok...jobb volt utána rohanni, hogy még időben megmeneküljön a sok ember az éhenhalástól. Elkaptam és megrendszabályoztam. Elgondolkodtam, hogy mostantól sétákra viszek két tányért és, ha be akarom hívni a kutyámat, akkor összekoccoltatom őket. :-)

Connor bizonyíthatta a nap folyamán szocializációs készségét is. Ugyanis jött egy ismerős kutyus, aki nem más, mint Szotyi a csivava. Szotyika elég mérgesen és félelmet nem ismerően rontott Connorra, szerencsére a póráz megállította. Tegyük hozzá, hogy egyszer sikerült kihoznia Connort a sodrából, de akkor is a visszaugatásig jutott. Amúgy értetlenül figyelte, hogy mi lehet ebtársának problémája. Pár méter távolságban leheveredett és onnan kémlelte Szotyit. Connor átmanet a vizsgán, Szotyi pedig kutyasuliba fog járni, hogy megoldják ezt a gondot. Hajrá Reni!

Ma este nem ette meg a vacsiját Connor, lehet azért mert elfogyott a jó kis táp, így silányabb minőségüt tettünk elé. Mondjuk megint ráfér a fogyókúra, ugyanis egy hosszúhétvégén vagyunk túl, amikoris mindenki itthon van és csurran-csöppen egykét falat. :-S

Esti séta

Pár napja nem jelentkeztünk mert nem voltam net közelben, de ismét itthon.

Ma este sétálni indultunk, mondjuk nem jutottunk messzire csak ide a parkba. Connorral gyakoroltam egy kicsit, mondhatni minimálisat, de az jól sikerült. A dummyfogásra rá kell még gyúrnunk, van amikor jól ráfog, van, amikor szinte egyszersem. Ma egy ilyen nap volt, rendes átadás jó behozás viszont rosszabbnál rosszabb dummyfogások. De ez legyen a legkisebb baj. Ma egy ilyen rövid bejelentkezésre futotta. A többit a képek bemutatják. (Köszönet a képekért Gabesznak!)

Hozza 1#

Hozza 2#

Rosszul fogja, de tartja

Parancsra várva

Jutira várva :-)

Ezúton is gratulálunk Enikőnek és férjének, valamint kutyáiknak Carlosnak és Kyrának a szombati eredményekhez, azaz a VAV sikeres teljesítéséhez. Gratulálunk a szervezéshez is Farkas Mártinak és társainak, az indulóknak, csak jókat hallottunk, remélhetőleg jövőre mi is részveszünk Connorral :-)

All you need is love....

Még hogy a kutyák között nincs barátság, szeretet, szerelem vagy akármilyen kapcsolat, kötelék?! Eddig sem hittem az ilyen állításoknak, de ma bizonyítékot is kaptam arra, hogy igen is létezik.
Connor és Zara már régen látták egymást, ma viszont megbeszéltünk egy találkát a kiserdőben. Connor kóborolt, mikor én már megláttam Zarát. Kérdeztem tőle: "Hol van Zara?". Felkapta a fejét, meglátta Zarát, aki szintén akkor pillantotta meg Connort. A két kutya vágtatott egymás felé.
Mint a filmekben, amikor rég nem látott ismerősök, vagy éppen egy romantikusabb részben egy szerelmespár szalad egymás felé és boldogan, pörögnek egymás átölelve a parton. Mondjuk a jelenetet el kell képzelni kutyás szituációban. Két kutya boldogan, nyelvet lógatva, mosolyogva, rohan egymás felé. Aztán nem ölelkezés jön, hanem pörgés, forgás, fetrengés, rohangálás, bírkózás, ugatás...de a lényeg ugyan az...a boldogság!

Játék :-)

Amikor megvolt a kezdeti lángolás és örömködés utána botoztak és bírkóztak tovább. Zara sikeresen bepanírozta Connort, aki ennek eredményeképpen úgy nézett ki, mintha nem is krém, hanem szürke színű lenne. Később csatlakozott hozzánk, a már ismert, menhelyről mentett, golden keverék fiúcska (akinek a neve nem jut eszembe:S). Hárman húztak egy botot és nagyon jót kergetőztek.

Botozás hármasban

Trió

Szép kis reggel volt, Connor el is fáradt, hazafelé kétszer is úgy gondolta, hogy nem gyalogol tovább és lefeküdt a fűbe vagy a betonra. Hihetetlen eb. :-)

Esztergom

Ma elkísértem Laurát Esztergomba a kutyakiállításra. Connort nem vittük magunkkal mert Gréti tüzelt és pont a közepében van, úgyhogy nem kockáztattuk, hogy Esztergomig csatát vívunk a kutyákkal és a hormonokkal.

Tegnapi csapat egy része kutyák(Gryff, Mili, Shaza, Csipesz, Connor), gyerekek, felnőttek (Márti, Laura)

Sajna negyedórás késéssel tudtunk elndulni, köszönhetően nekem mert rosszul állítottam be az ébresztőt a telefonomon. :-S
Az odafelé út nem volt zökkenőmentes, néha elbizonytalanodtunk az utak tengerében, így egy kisebb kitérővel és időveszteséggel jutottunk Esztergomba.

Háttérben Mili és Gryff, elöl a négy "kölyök"

A felhalmozódott késések miatt lemaradtunk a kan goldenek bírálatáról. Persze miért is ne most tennék a goldeneket elsőre...máskor meg egész nap arra várunk, hogy mi kerüljünk sorra. De ez már csak így szokott lenni.
Mikor megérkeztünk Laurának annyi ideje volt, hogy elszaladt a rajtszámért (aminek a ringben kellett volna lennie) és beszaladtak Grétivel a ringbe. Szép számú mezőnyben mérettetek meg, ugyanis 10 fiatal szuka kutyát neveztek. Gréti és Laura minden stresszhelyzet ellenére nagyon ügyesen szerepeltek és végül a kitűnő negyedik helyet szerezték meg! Gratulálunk nekik!

Thea csobban :-)

Hazafelé sima utunk volt, ment minden, mint a karikacsapás. Igaz a dologhoz hozzátartozik, hogy segítségünkre volt egy térképp, egy kinyomtatott másik térkép és a laptop, amin az útvonalterv oldalt böngésztem. Mondjuk hazafelé igazából már csak egy pillantást vetettünk rá. Odafelé jobban ki volt használva. Laurával egyre összeszokottabb párost alkotunk. Lassan, akár külföldre is elindulhatunk autóval :-)

Connor és Csipesz

Ma rájöttem, hogy vámpír vagyok! A történethez hozzátartozik, hogy tegnapi napunkon rákvörösre égtem. A pólóm simán meglátszik...sőt világít, de még a copffom helye is. Elég vicces a kivülállók számára, én viszont szenvedek. Visszatérve a vámpírlétre. Ha napra megyek akkor olyan, de olyan szinten ég a bőröm, hogy ma amíg hazaértem (kb.:400m) kerestem az árnyékokat és takartam a karom, hogy ne égjen porrá. Lehet, hogy túl sokat olvastam a Twilight-ot...hmmm:-)

Connor

A képek még tegnap készültek, köszönet érte Kádár Eszternek.

Egy szuper nap története :-)

Ez a nap szuper volt! Annyira jól sikerült!

Ma hivatalosak voltunk az Aurin kennel (www.auringolden.hu) kenneltalálkozójára. Igaz itt nem, mint utód vagy a kennel tagja vettünk részt, szín tisztán baráti alapon. Annyi minden történt ezen a napon!

Shaza és Mili

Kb 10 golden (bevallom nem számoltam meg őket) és egy gordon szetter. Ez volt kutya téren a felhozatal. Ott volt értelemszerűen Laura Shazaval és Milivel, Márti Gryffel és Theaval, Eszter Csipesszel, én Connorral és a sok "kis" aurin golden retriever :-)
Lajosmizsén voltunk egy tanyán, idilli környezetben: mező amíg a szem ellát, két tó, nádas és nyugalom. Kutyákat szélnek eresztettük, ők pedig kicsattantak a boldogságtól. Vágtattak a félig-meddig kiszáradt tóban, kergetőztek, játszottak vagy csak egyszerűen rohantak az érzés kedvéért.

Szabadság!


Játék

Részesei voltunk a nap elején egy félelmetes jelenetnek. Mégpedig. Egy hatalmas, óriási ló, úgy gondolta megkergeti a kutyákat. Ami elég hátborzongatóra sikerült. Szegény Ricsike a gordon szetter még kapott is a ló erejéből ízelítőt, de szerencsére senkinek és semminek nem történt baja.

Ricsi

Felfedezők

A sokkhatás után nekiálltunk "gyakorolni, tréningezni" kicsit. Elsétáltunk a tóig (nem a félig-meddig kiszárathoz, hanem a normál tóhoz). Ott az erős férfikezeket hívtuk segíségül dummy dobáshoz és "lövéshez". A lövés egy érdekes dummykilövő szerkezethez köthető, amibe patront kell tenni, ami miatt hatalmasat durran, valamint irtózatosan messze lövi, az arra kifejlesztett eszközt (pl: műkacsa). Kutyákkal felsorakoztunk a parton. Lövés dörren, dummy csobban, kutya indul, kutya úszik, kutya behozza az apportot. Szerencsére a lövéssel egyik kutyának sem akadt gondja, mindegyik hegyezte a fülét és sasolt. Ügyesen dolgoztak az ebek, mindenkinek megvolt, hogy mennyire nehezített feladatot kap (pl: parthoz közel repül a dummy, nyíltvízre a tó közepébe, két nád közé, ahol nem látja az esés helyét vagy éppen a nádasba). Connor a két nád közé kapta és megbírkozott a feladattal. Gondolkodás nélkül tudta mi a dolga. Megfogta és hozta. Hozta egy darabig, amíg a partra ért, majd elkezdett szaladni vele. Csak nem hozzám, hanem el a messzeségbe. Gazdi ellenkező irányba szaladt, aminek aztán meg is lett az eredménye, Connor rongyolt utánam és szabályosan átadta a dummyt. Másodszorra megismerkedett a nád nyújtotta kényelmi lehetőségekkel is, de aztán megint nálam kötött ki a dummy. Ami egyedül tök jól megy, az ennyi kutya előtt élesben még nem.

Verseny úszás

Csipesz csobban :-)

Imádom a kutyám és a természetét. Egész nap egy morgás nem hagyta el a száját. Kedves volt, barátságos, játszott és élvezte a társaságot legyen az kan vagy szuka. A dominánsabb kanokkal nem foglalkozott, nem kereste a konfliktus lehetőségét, nem provokált ki semmit, tudta, hogy kit kerüljön el. Csipesz hasonlóan viselkedett, így ők ketten jól megértették egymást.

Connor és Csipesz

Connor nem először, ám mégis különleges helyzetekben lett tesztelve gyerekekre. Emma, Márti kislánya vezetgette, etette, játszott vele és fotózta is. A másik kislány pedig szó szerint a hátára ült. Na nem akkor amikor Connor állt, hanem amikor feküdt. Először megijedtem a szituációtól, de a kutya teljesen jól és agresszió mentesen reagált. Szuper volt!

Connor figyeli Emmát

Ebédre isteni finom gulyás levest ettünk, amit Laura apukája készített bográcsban. Köszönjük mégegyszer, imádtuk!
Rengeteget kell még fejlődnünk ezt ma is tapasztaltam, de jól haladunk. Pár hónapja ez még közelsem így nézett ki. A virsli egész nap működött sípra és szóra behívásnál. Az apportnál vannak problémák, az egyik fele tökéletes, a másik része korrekcióra szorul. De Istenem még én is most tanulom, nekem is új minden! Tudom, ha Connor egy szakember keze között lenne,már isteni kutya lenne, mindent tudna amit ennyi idősen tudhat. De ő az én kutyám és mi most ennyit tudunk, és erre is rettentő büszke vagyok! Tudom, hogy ebben talán tízszer annyi munka van, mint amennyivel egy kutyát ki lehet képezni, de egy percét se bánom, imádom ezt az egészet úgy ahogy van, de legjobban Őt szeretem benne!

Ő!

Délután, amikor már megkopott a társaság, a kilövővel, minden kutyának lőttünk egy apporttárgyat. A lövést Márti férje prezentálta. A "labda" kb 60-70m távolságba repült el (véleményem szerint). És itt nem érdekelt, hogy a kutyám nem egyből nekem hozta a labdát, mert annyira, de annyira jól jelölt, hogy azt öröm volt nézni. Életében először csinált ilyet, mármint ilyen távolságban, ilyen szituációban. A labda repült, Connor utána és célirányosan ment, elsőre tudta, hogy hova esett. A nap mondata Esztertől (számunkra): "Te ez a kutya kúrva jól jelöl!"
Összességében egy gyönyörű nap volt. A retrieverek miatt, a hely miatt, a társaság miatt, a kaja miatt, a feladatok miatt, a tanulás miatt, és minden miatt! Köszönjük a szervezést, a megvalósítást és legfőképpen a meghívást!
Több kép is lesz még, majd begyűjtjük őket. Holnap megyek Laurával Esztergomba kiállításra, szurkoljatok Grétinek és Shazanak! :-)

Hirminek!

Hirman Gábornak, lelkes blogolvasónknak és egyben barátomnak nagyon sok boldog születésnapot kívánunk!
A blogban ezt, így kicsit megkésve, de igazából nem elfelejtve.

Reméljük 100 év múlva is olvasod a blogot! :-)

Park

Ma megint park és megint gyakorlás. Szerencsére kicsit hűvösebb volt reggel is. Mondjuk amióta Connor nem szedi a gyógyszert kezd visszaállni a rendes kerékvágásba az életünk. Már nem iszik annyit, szerencsére mert az a mennyiség amit betáplált magába az valami félelmetes volt. Ezek miatt sokat is pisilt..gondolhatjátok... De mostmár kevesebbet iszik és kevesebbet is pisil így a hajnalok is nyugottabbak. Ma is pl. 9-ig aludtunk utána mentünk le sétálni.

"Botozás"

10-ig lenn voltunk. Dummyztunk egy keveset, nagyon ügyes volt. Leültettem a park egyik végében, majd otthagytam és elindultam a dummyval. A park másik végében, ami kb 30m-re van hangadással együtt kidobtam a dummyt. Connor szépen figyelt, jelölt és maradt a helyén. Visszasétáltam hozzá, majd egy kicsit lábmunkáztunk figyelem elterelés címszóval. Utána leültettem irányba állítottam és elküldtem a dummyért. Mint a szélvész loholt utána, jól ráfogott és behozta, helyesen átadta. Nagyon büszke voltam rá. Főleg amikor kutyatársaságot kaptunk és ketten rohangáltak körülöttönk egy pitbull és egy uszkár. Ezek ellenére is odahozta és helyesen átadta. Nem is erőltettem tovább a dolgot.

Tartja

Délutáni sétánk alkalmával szintén hasonlókat gyakoroltunk csak segítségünk is akadt Gabesz személyében. Ő volt aki kihelyezte a dummyt vagy éppen eldobta. Nagyon jól sikerült egyszer bohóckodta csak el Connor a dolgot. De utána megcsinált egy jót, így jó élménnyel zártuk a gyaksit. Ma Connor bebizonyította ismét, hogy egy óriás testbe zárt baba. Találkoztunk ugyanis egy 3 és fél hónapos Beagle-vel Murphy-vel. Nagyon aranyos és szép kiskutya, reméljük gyakrabban összefutunk. Connor bepucsítottneki és úgy hívta játszani. A picurka pedig cseppet sem volt szégyenlős, szinkron pucsított Connornak és ő is hívta játszani. Botoztak, sőt a picike még Connor fején is ugrándozott. Ez a mafla meg hagyta. Imádom!

Hozza és tartja :-)

Tartja

Ma ismét a parkban jártunk. :-)
Gyakoroltuk a szokásos behívás dolgot és az ültetést sípra és hangra is. Megyeget, egész ügyes. Aztán dummyztunk. Először csak a tartod részt gyakoroltuk, körbejártam, eltávolodtam, nagyon ügyes volt. Aztán behozattam vele és az is tök jól ment. Utána eldobtam és közben a stabilitást gyakoroltuk póráz nélkül. Egyszer sem ugrott be, szépen kivárta, hogy földetérjen az apport aztán azt, hogy kiadjam a parancsot. És behozta. A lendülettel nincs probléma. Pár elhozást csináltunk csak, úgy gondoltam nem erőltetem, főleg nem a délutáni sétánkon, ahol dög meleg volt.

Ez történt ma. :-)

Hétvége

Hétvégén nem mentünk semerre kirándulni, viszont annál többet voltunk lenn a parkban. Persze ez inkább reggelre korlátozódik, mivel a melegben szó szerint a kutyának sincs kedve kimenni.

Jelentem a mai napom befejeződött Connor gyógyszerkúrája, amit az allergia miatt szedett. Reméljük hosszútávú lesz és idén már nem okoz több fejtörést.

Visszatérve a hétvégére. Connor kezd ráébredni, hogy a labdázás nagyon jó móka. Szeret érte rohanni, imádja, ha dobom, de azt még jobban ha rúgom. Úgy veti magát utána, mint egy villám. Hihetelen milyen gyors és energikus a mozgása. A tartod is alakul, már egy csomószor tökéletes átadással adja oda a labdát vagy a dummyt.

Energiabomba :-)

Virslitréningünk még folyik, és egy darabig ez így is marad. Könnyen behívható sőt figyel rám, minden szavamra és nézi, hogy mikor merre közlekedek. Sípra tök jól reagál, sőt egész jól haladunk a sípra, bárhol ültetéssel. Azt nem bánom, hogy felémfordul és úgy ül le sőt ez külön jó is, mert így látom, hogy várja a következő utasítást. Persze a dolog még nem stabil, néha elindul felém és csak pár lépés után tudom leültetni, de alapjában véve jó úton járunk.

Vasárnap Emese (tesóm), is le jött velünk a délutáni sétára. Szerettem volna megmutatni neki a behívást síppal és megnézni, hogy Connor mennyire figyel rá. Jól kezdődött igazából Tesóm felfogta, hogy mi a sípjel :-)

Connor egyből fordult is és jött...kisebb gond, hogy elém ült le és nem tesóm elé. :-) Aztán megértette mi a dörgés. Igazából nem is bánom, ha csak rám hallgat tökéletesen. A lényeg, hogy alapjában tesóm és a család is tudja kezelni, de nekem megtegyen mindent amit kérek.

Sokat játszottunk, botoztunk. Ja igen az még hozzá tartozik a labdás történethez, hogy ha bot mellé esik le a labda, akkor az azért nagyobb kihívást jelent. Szerencsére ezt dummynál még nem tapasztaltam, remélem így is marad.

Megismerkedtünk egy foxi fiúcskával, a két kan annyira jót játszott, hogy öröm volt nézni. Remélem Connor ilyen kedves, barátságos és játékos kutya marad. Imádnivaló természete van!

A kis morci...hát nem félelmetes :-)