Tartalmas napra ébredtünk, reggel 6-kor. 7-re itt voltak Timcsiék, (akiket Connor már messziről kiszagol) és indultunk terepre. Hajnalban esett az eső, úgyhogy kellőképpen vizes volt a fű, hogy a kutyák még jobban érezzék magukat. A rohangáláson kívül össze is tudták magukat kenni.
Odaértünk, két kutya kirobbant az autóból és kezdődött a szokásos kergetőzés, birkózás, rohangálás.
Harc. A vérmes jószágok :-)
Vágta :-)Mindez szép és jó is volt..a kutyák sípra jöttek, nem távolodtak el, tökéletes idill. Ám egyszercsak előbukkant egy mezei nyúl (a kutyák előtt kb. 3 méterrel), aki hatalmas füleit felvágva menekülni kezdett. Na több se kellett, Zara és Connor indult is utána. Gazdi meglepődik, belefúj a sípba, kiabál, majd próbálja figyelni, hogy merre is mehettek és ugyan hol bukkan fel a kutya. Azután jön a folyamatos sípolás de közben nem tud mit tenni, csak reménykedik, hogy a kutyája kevésbé kitartó vagy a nyúl gyors, mint a villám. Véleményem szerint Isten sípja nem lenne elég hatásos, hogy visszafogja a kutyát abban, hogy az ösztönei ellen cselekedjen ebben az esetben. Feladták. Szerencsére nem is tartott sokáig, nem mentek nagyon messzire.
A Tettes egyik rokonaBehívtuk őket, meglepő módon ekkor, már hallották, amit mondunk. Szépen póráz nélkül a kocsiig lábnál séta és mély gondolkodás következett, a történtekkel kapcsolatban.
Hazafelé minden okés, rettentő kutyaszag, lihegő és fáradt kutyák és elégedett gazdik (az elégedettség tárgya: fáradt kutyák).
Délután átugrottunk Timcsiékhez filmezni és beszélgetni. Kutyák nem tudták abbahagyni a hancúrozást, lettek is vicces képek, de Connor nem hagyta jóvá, hogy feltegyem őket :-) Közben mi emberek, megnéztük az Operaház fantomját filmben, ami nagyon tetszett.
Connor kihasználja testméretéből fakadó előnyeit.Jó kis reggel és délután volt. Köszönjük ismét Timcsinek a programot.
1 perces pihenő
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése