Végre itthon!
Alig vártam, hogy hazaérjek, ehhez a kis ördögfiókához. Persze nagy volt az öröm, hozta a mackóját a szájában és közben röfögött, úgy csóvált, hogy menni alig bírt. Imádom!
Délután nagy sétára indultunk, megbeszéltünk egy találkozót Taimcsivel és Zarával a parkban, ahol egy egész kutyafalka gyűlik össze koraeste.
Jöttek is szépen sorban a kutyák és indult a nagy buli. Bírkózás, rohangálás. Csakhát a nagy örömködésben én is tudnám értékelni, ha mondjuk Connor nem játszana alkalmi süketet (jó hosszú alkalmakra kell gondolni). Felfedezte magának a csapot, amiből a suli melletti részt öntözik. A kerti csap, amúgyis gyengepont, erről Laura tudna mesélni:-) Tehát a tér egyik felén egy csap, amiből szivárog a víz és már kis tócsa van körülötte, a park másik végén egy hatalmas lenyírt fűkupac. Nagyon erős kihívás ez Connornak, de ő megoldotta, hogy megtalálja az egyensúlyt a két hely között..egy kis fetrengés a tócsában, a feje és a mellső mancsai tiszta sár. Aztán gyorsan egy kis hempergés a fűkupacban. Gondolhatjátok, hogy nem gratuláltam neki.
Miután ezeket az akciókat megelégeltem, szépen pórátravettem és Timcsivel elhatároztuk, hogy megyünk egy kört a városban. Tökéletes alkalom a lábnál, az ül, a marad parancsok gyakorlására. Meg kell , hogy mondjam egész ügyes volt Connor, a vártnál jobban ment neki a lábnál, az ül parancsot viszont taszította a rendszer. Zara pedig tünemény volt, de ő a parkban is jól viselkedett:-)
Nagyon nagyot sétáltunk és tök jót beszélgettünk. Szép este volt.
Most nyugi van, Connor K.O. (ritka pillanatok egyike).
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése