Csalánosi

Mostanában ismét gyakrabban látogatjuk a csalánosi erdőt Timcsi jóvoltából. Zara és Connor lassan már bizonyossá válik, hogy örök szerelembe estek. Elválaszthatatlanok, sőt a minap hosszasan csókolóztak is az autóban:-)

Így, hogy utazás előtt a parkban összeengedjük őket, (lekopogom) zökkenőmentesen és bírkózás mentesen jutunk ki és utazunk vissza is erdőbe/ből. Reméljük ez a taktika beválik. Így sokkal könnyebb az élet.

Ketten

Az erdőben megy a móka és a tanulás, gyakorlás. Zara rettentő ügyes és sokat fejlődött. Connor teljesítménye ingadozó. Egyik nap még arról áradozok, hogy végre látom a fejlődést, és azt hogy előnyére változott a kutyám, első szóra jön, jól irányítható, aktív, pörög, hibátlanul apportírozik, szófogadó és figyeli minden mozdulatomat. A következő nap vagy akár pár óra múlva meg tépem a hajam, hogy mi történt már megint, miért kergült meg az eb. Próbáltam ráfogni, hogy kamaszodik...no de 3hónapos kora óta...:-O!!! Tehát ez a teóriám valószínűleg nem helytálló.

Azon a bizonyos hosszú úton...

Aztán persze miután jól elbeszélgettünk, morgolódtunk, rángatóztunk...ránézek és nem tudok haragudni erre a pokolfajzatra:-) Eszembejut, hogy különben meg egy tündér, otthon soha nem volt vele gond, nem rágott meg semmit ami nem az övé, otthon lehetett hagyni bármeddig, ő nyugisan aludt, a szobatisztaság is fantasztikus gyors és akadály mentes volt....ezen a téren egy szavam sem lehet. Szokták mondani a tökéletesség unalmas, így szép az élet...nehogy már egyszerű legyen. Úgy gondolom ezekkel én teljes mértékben tudok azonosulni és azért sem fogok elkeseredni, főleg hogy egyre gyakrabban látom a fejlődést és csak néha torpanunk meg :-)

P.S.: a galériába ( http://users.atw.hu/connor-lap/connor/galeria_13_18_honap/galeria.htm )az életképek közé bekerült pár friss fotó :-)